Felföldi József írása
Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Láttam a legutóbbi PR videóját, amelyben arról beszél, hogy „úgy döntöttek”, Magyarország nagy és...Felföldi József írása
Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Láttam a legutóbbi PR videóját, amelyben arról beszél, hogy „úgy döntöttek”, Magyarország nagy és gazdag ország lesz. Ez a kormánystratégia lényege.
Engedje meg, hogy két dolgot is megjegyezzek a videó kapcsán.
Egyrészt ez a finom kis férfi smink most nem jött össze, szerintem váltson gyorsan szakembert még a következő videó előtt, mert kifejezetten Donald Trumposra sikerült az arcának az árnyalata, plusz a füle vonalánál látszik a természetes bőrszíne, így ez elég cikire sikerült.
Na de komolyra fordítva a szót, a videó tartalmáról is beszélnünk kell. Bevallom, egy pillanatra tényleg elhittem, hogy kimaradtam valamiből. Talán a döntésről szóló nemzeti konzultációról? Vagy volt egy csendes áttörés a gazdaságban? De aztán gyorsan körbenéztem – vidéken, a boltban, a munkahelyeken, a kórházakban – és szomorúan konstatáltam, hogy itt bizony minden a régi.
Miniszterelnök úr, vállalkozóként értem, hogy a célok kitűzése fontos. Tisztelem, ha valaki nagyot álmodik. De az, hogy „úgy döntöttek”, Magyarország gazdag ország lesz, olyan, mintha én úgy döntenék, hogy holnaptól a Föld forogjon visszafelé, és minden csoki gyógy- és fogyasztó hatású legyen. A gond nem a céllal van, az igen dicséretes, hanem azzal, hogy tizenöt év alatt semmilyen érdemi lépést nem tettek annak eléréséért. Sőt, ha szabad őszintének lennem: mintha szisztematikusan az ellenkező irányba tolták volna ezt az országot.
Mert mit lát ma a magyar ember? Hogy a fiatal tehetségek elmennek Ausztriába mosogatni, hogy a gyerekek alulfinanszírozott, lepukkant iskolában tanulnak, hogy az anyjuk hat hónapra előre kap időpontot a CT-re, ha egyáltalán működik a gép, hogy a fizetése elmegy rezsire és alapélelmiszerre, miközben az „inflációs harc” újabb árstopokban testesül meg, nem termelésben és az életszínvonal növelésében.
A „nagyság” pedig… Nos, ha abból indulunk ki, mekkora stadiont lehet építeni közpénzből, vagy hány nemzeti konzultációt lehet küldeni az EU-nak üzengetve, akkor valóban hatalmasak vagyunk. De a valóság az, hogy egy kiszolgáltatott ország lettünk, ami külföldi hitelből próbál fenntartani egy illékony látszatot.
Miniszterelnök úr, ön most egy olyan luxusjacht kapitánya, amely egyre többet hibásodik meg, és egyre drágább a fenntartási költsége. A legénység fáradt, a fedélzet lyukas, a matrózok megkérdezése nélkül ilyen körülmények között pedig kár úgy dönteni, hogy „tengeri nagyhatalom leszünk”. Mert nem fog menni.

Még egyszer mondom, nem a hangzatos elhatározásukkal van a baj, hanem azzal, hogy a magyar emberek ebből semmit nem éreznek. Se gazdagságot, se nagyságot. Mutass többet