Fekete-Győr András írása
Curtis, ránéztél mostanában a feededre? Nem hiszem el, hogy ne égett volna a bőr a képeden a temérdek sok nevető fej...Fekete-Győr András írása
Curtis, ránéztél mostanában a feededre? Nem hiszem el, hogy ne égett volna a bőr a képeden a temérdek sok nevető fej láttán, ami a közpénzből fizetett dokumentumfilmedről szóló hír kapcsán érkezett. Ritkán ért egyet bármiben ez az ország, de neked sikerült összehoznod a lehetetlent: jobboldaltól baloldalig egyszerre kapott a fejéhez mindenki a 120 millió forintos "sikered" láttán.

Vettem a fáradságot, és beleolvastam a cikkek alatti kommentekbe. Nem csak az első kettőbe, hanem direkt hosszan tekertem lefelé. Tudod, hány pozitív hozzászólással találkoztam? Eggyel sem, Curtis. Egy darab emberrel sem, aki a védelmébe vett volna.

Senki nem írta oda, hogy „ez az életút a vászonra kívánkozik”, vagy hogy „végre egy történet, amiből tanulhatnak a fiatalok”. Mindenki, de tényleg mindenki fel van háborodva azon, hogy a te imázsfilmedre 120 millió forintot égetnek el a mi pénzünkből.

Mindenki ki van akadva, hogy miközben az adófizetők pénzéből készítenek rólad dokumentumfilmet, addig azokra, akikre valóban büszke lehet Magyarország, egy fillér sem jut. Vegyük például a Nobel-díjas Karikó Katalint. Szégyen, de még a franciáknak is előbb jutott eszébe dokumentumfilmet rendezni róla. Ők leforgatták, a magyar állam viszont nem. Bezzeg ha az egyik sógor-komáról van szó? Akkor egyből megnyílik az állami pénzcsap.

Ebből lett végleg elege a magyaroknak. Abból az urambátyám világból, ahol a siker mértékegysége nem a tehetség, hanem a párthűség. Ahol nem az számít, mit tettél le az asztalra, hanem az, hogy ki kivel pacsizik össze a VIP-páholyban. Ennek köszönheted a nevető és dühös fejeket.

Nem tudom, hallottál-e róla, mi zajlik épp a János Kórházban. Hogy műtéteket kell elhalasztani, mert a milliárdokból frissen „felújított” fűtésrendszer az első hidegben felmondta a szolgálatot. Hallottál-e arról, hogyan viselkedett Takács Péter haverod azzal az édesapával, aki a 11 hónapos sérült gyermekével a karján volt kénytelen szembesülni a magyar egészségügyi ellátórendszer totális csődjével.

Kíváncsi vagyok, hogy amikor az ilyen híreket olvasod, akkor nem fordul-e meg a fejedben, hogy mennyire visszataszító felmarkolni ennyi pénzt a nagy semmire? Kérlek, mutass nekem egyetlen embert az országban, Curtis, akinek őszinte igénye volna egy rólad készült dokumentumfilmre.

Mire számítasz, hányan fogják megnézni? Már azokat a katasztrófaturistákat leszámítva, akik szeretik önmagukat kínozni, hogy mire szórták el az adójukat…

Nem vagyok persze naiv: pontosan tudom, hogy téged mindez hidegen hagy. Sőt, meg vagy győződve arról, hogy neked jár ez. Ki lenne elvégre az a balek, aki a maradék becsületét beáldozva arcát adná a fizetett tapsolókkal és levitézlett celebekkel feltöltött DPK-gyűlésekhez, hacsak nem kap mocsok sok pénzt érte? Ki lenne az, aki a szakmai integritását sutba dobva beülne az egykor szebb napokat látott Megasztár zsűrijébe, hogy Tóth Gabival karöltve asszisztáljon egy előre megírt, zenei tehetségkutatónak csúfolt kellemetlen bulvárszínjátékhoz, hacsak alaposan ki nem tömik érte?

Ennyire senki nem lenne hülye ingyen, nem igaz? Neked ez jár, te ezt a szolgálataiddal keményen kiérdemelted. Ez a NER törvénye: valamit valamiért.

Egyvalamihez azért hadd gratuláljak, Curtis. A dokumentumfilmed tervezett címéhez: „CURTIS – A legismertebb senki”. Ennél pontosabban nehéz lenne összefoglalni azt, amit a magyar emberek most rólad gondolnak. Mutass többet