Egyszer azt mondta neki:
– Egy nap feleségül veszlek.
És amikor ez megtörtént, élete végéig hű maradt hozzá. ❤️
1962-ben, egy filmforgatáson...Egyszer azt mondta neki:
– Egy nap feleségül veszlek.
És amikor ez megtörtént, élete végéig hű maradt hozzá. ❤️
1962-ben, egy filmforgatáson pillantotta meg először Jill Irelandet. A nő akkor még David McCallum felesége volt.
A legenda szerint Bronson ránézett McCallumra, és nyugodtan csak ennyit mondott:
– Egyszer el fogom venni a feleségedet.
Úgy hangzik, mintha egy hollywoodi film jelenete lenne — pedig igaz.
Hat évvel később, 1968-ban valóban összeházasodtak, és ezzel elkezdődött a filmtörténet egyik legszebb, legcsendesebb szerelmi története.
Ők ketten nemcsak férj és feleség voltak, hanem társak is mindenben: a kamerák előtt, az életben, és a lélekben.
Tizenöt filmben szerepeltek együtt — a Rider on the Rain-tól egészen A Mechanikusig.
Bronson a vásznon kemény és hallgatag férfinak tűnt, de a valóságban gyengéd, odaadó és végtelenül hűséges volt Jillhez és a hétgyermekes családjukhoz.
Amikor Jillnél a nyolcvanas években mellrákot diagnosztizáltak, bátran nézett szembe a betegséggel.
Nem bújt el, hanem harcolt — nemcsak magáért, hanem másokért is.
Megírta Life Wish című könyvét, hogy erőt adjon azoknak, akik ugyanebben a küzdelemben élnek.
És közben ott volt mellette az a férfi, aki sosem hagyta el: Charles.
A kemény hollywoodi ikon ekkor mutatta meg, mit jelent igazán szeretni — nem filmvásznon, hanem az életben.
Jill 1990-ben elment.
Bronson összetört.
Folytatta ugyan a munkát, de többé nem nősült meg.
Csendes életet élt, és minden idejét, erejét a rák elleni küzdelem támogatására fordította — így őrizve meg szerelme emlékét, és betartva azt az ígéretet, amit évtizedekkel korábban tett:
hogy szeretni fogja őt… mindörökké. ❤️
Ez a történet nem a hírnévről szól.
Nem a filmekről.
Hanem arról a szerelemről, ami nem múlik el akkor sem, amikor a fények kialszanak —
csak tovább él, csendben, örökre. 💫
Mutass többet