Ez a történelmi fénykép 1945-ben készült Nagaszakiban, nem sokkal azután, hogy 1945. augusztus 9-én atomtámadás érte a várost.
Egy körülbelül...Ez a történelmi fénykép 1945-ben készült Nagaszakiban, nem sokkal azután, hogy 1945. augusztus 9-én atomtámadás érte a várost.
Egy körülbelül tízéves kisfiú áll katonás tartásban, és türelmesen várja sorát a halotti máglya előtt, hogy elhamvasszák öccsét, aki a bombázás következtében vesztette életét.
A temetési egység egyik katonája észrevette, hogy a fiú kimerült a teher cipelésétől, s javasolta, hogy tegye le a halott gyermeket a földre.
A fiú így felelt: „Ő nem nehéz. Nem megterhelő számomra. Ő a testvérem.”
A fénykép készítője, Joe O’Donnell emlékirataiban ezt írta: „Egy körülbelül tízéves fiút láttam közeledni.
A hátán egy kisgyermeket vitt. Abban az időben Japánban gyakran láttunk gyerekeket, amint kisebb testvéreiket cipelték játékosan a hátukon, de ez a fiú más volt.
Éreztem, hogy súlyos ok húzódik meg jelenléte mögött. Mezítláb volt. Arca megkeményedett, szinte kővé vált. A kisgyermek feje ide-oda billegett, mintha aludna. A fiú öt-tíz percen át mozdulatlanul állt.
Fehér maszkos emberek közeledtek hozzá, hangtalanul leoldották a kötelet, amely a gyermeket tartotta.
Ekkor láttam meg, hogy a gyermek halott. Egy férfi karjába vette a testet, s a tűzre helyezte.
A fiú mozdulatlanul állt tovább, a lángokat figyelte. Olyannyira beleharapott alsó ajkába, hogy az vérezni kezdett. Aztán sarkon fordult, és csendesen elsétált.”
„Egyenes derékkal állt, rezzenéstelenül – semmi érzelem, csak el nem sírt könnyek.
Szerettem volna odalépni hozzá, vigaszt nyújtani, de nem mertem.
Féltem, hogy ha megtöröm erejét, védtelenné válik a gyász és a fájdalom ellen. Nem tettem semmit” – írta Joe O’Donnell a képhez fűzött megjegyzésében.
Joe O’Donnell az amerikai tengerészgyalogság fotósaként érkezett Japánba 1945-ben, közvetlenül Hirosima és Nagaszaki bombázása után.
Amit ott látott és megörökített, mélyen megrendítette. Hosszú évekig őrizte felvételeit egy bőrönd mélyén, mintha ezzel ki tudná törölni emlékezetéből a borzalmakat.
A háborút követően húsz éven át dolgozott a Fehér Ház hivatalos fotósaként, mígnem betegsége miatt kénytelen volt felhagyni hivatásával.
Folyamatos fájdalmakkal küzdött, számos műtéten esett át, s csak hosszú idő elteltével derült fény arra, hogy megbetegedését a Hirosimában és Nagaszakiban elszenvedett sugárzás okozta.
1989-ben erőt gyűjtött, elővette régi fényképeit, s megmutatta azokat a világnak – egyetlen céllal: hogy soha többé ne ismétlődhessen meg hasonló tragédia.” Show more