1975. július 20-a volt. Elvis koncertet adott, épp a számok között járt, viccelődött, kendőket osztogatott a rajongóinak. Egyszer csak megakadt a...1975. július 20-a volt. Elvis koncertet adott, épp a számok között járt, viccelődött, kendőket osztogatott a rajongóinak. Egyszer csak megakadt a tekintete valami máson: egy kislányon, aki a színpad bal oldalán állt. Nem kiabált, nem kért semmit. Csak ott állt, mozdulatlanul, mintha valami mélyebbre vágyott volna, mint egy dalra.

Elvis lejött a színpadról, és letérdelt elé. Rájött, hogy a kislány vak. Gyengéden megfogta a kezét, és halkan beszélt hozzá, elfordulva a mikrofontól. A közönség nem hallotta, mit mondott. Ezután megcsókolt egy kendőt, és finoman a kislány szemeire tette – mintha egy csodát szeretett volna adni neki.

A kislány, bár nem látott, nyugodtan ott maradt, teljes bizalommal. Ez a pillanat megmagyarázhatatlan gyengédséget hordozott.

A koncert után Elvis beszélt a kislány anyjával. És minden felhajtás nélkül kifizette azt a műtétet, amely visszaadhatta a látását. Évekkel később a kislány felnőtt. Ma már látja azt a világot, amit egykor csak elképzelni tudott… és képekben örökíti meg. Számítógépes grafikus lett.

Aznap Elvis nem csak énekelt. Valami sokkal erősebbet tett: megváltoztatta egy kislány életét. Mert vannak gesztusok, amelyek nem kerülnek címlapokra, de többet világítanak, mint a reflektorok. Show more