Juszt László írása
Értem, tudom, hogy az emberi emlékezet igen szelektív összekever, összemos “átdolgoz” emlékeket. (Velem is előfordul.)
Nagy Fero a...Juszt László írása
Értem, tudom, hogy az emberi emlékezet igen szelektív összekever, összemos “átdolgoz” emlékeket. (Velem is előfordul.)
Nagy Fero a következőt nyilatkozta néhány hete:
“A Garázs című rádióműsorom volt a második legnépszerűbb műsor az Esti Krónika után a rádióban, éppen hogy nem vertük meg hallgatottságban a Krónikát… Ekkor az történt, hogy a rádióban megszólaltak féltékeny emberek, Juszt Lacik meg ilyenek, hogy ezt nem kéne engedni. Rájöttek, hogy amit itt hallanak, az hozzájuk képest egy üstökös, ami megy az égen. Ezek után mi lesz – bocsánat a kifejezésért – ezekkel a fos műsorokkal, amiket ők csinálnak?”
A tények: Nagy Fero 1989-től készítette a Magar Rádióban a Garázs című műsort. Nekem ebben az időben semmi közöm nem volt a Magyar Rádióhoz. A TV Híradónál és A HÉT-nél dolgoztam.
Emlékeim szerint életemben egyetlen alkalommal találkoztam és riportoztam vele 1987-ben. Akkoriban A HÉT főszerkesztője, Hajdú János az adások végén oldásként egy-egy “szines” anyagot kért. Egy ilyen az Ifjúsági Parkban készült riportban szólalt meg nálam ő is. Ittunk egyet és barátságban elváltunk.
És még egy tény: Nagy Ferót 1989‑ben az Állami Ifjúsági Díjjal tüntették ki, amit az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt) korabeli állami rendszere adományozott. Az indoklás szerint azok kapták, akik “a fiatalok szocialista szellemű nevelésében, oktatásában kiemelkedő szerepet vállaltak – különösen rádiós és televíziós műsorvezetői tevékenysége elismeréseként, például a Garázs rádióműsorért.”
Én a mostani megszólalását követően felhívtam. Megkértem helyesbítse a rólam tett kijelentéseit. Megígéra. Ennek két hete. Nem tette meg. Így most megtettem én.
Mutass többet
Ez az 1923-as történelmi fotó egy olyan pillanatot örökít meg, amely egyedülálló módon ötvözi a bátorságot és a technológiát: Egy amerikai rendőr...Ez az 1923-as történelmi fotó egy olyan pillanatot örökít meg, amely egyedülálló módon ötvözi a bátorságot és a technológiát: Egy amerikai rendőr mozdulatlanul áll, miközben kollégája közelről éles lőszert céloz a mellkasára, hogy teszteljen egy újonnan kifejlesztett golyóálló mellényt.
Abban az időben a lőfegyverek elleni védőruházat még gyerekcipőben járt. Ezek a tesztek egyáltalán nem szimuláció-alapúak voltak – valódi bizalmat igényeltek a mérnöki készségekbe, és ugyanilyen valódi bizalmat a lövő iránt.
A kíváncsi pillantásokkal és keresztbe tett karokkal körülvett jelenet szinte olyan, mint egy film – de jól mutatja az akkori biztonsági technológiai fejlesztések komolyságát.
Manapság egy tesztlaboratóriumot használnának ilyesmire – akkoriban maga az emberi test volt a tesztterület. Ijesztően realisztikus, mégis jelentős lépés a modern ballisztikus védőfelszerelések felé vezető úton.
Mutass többet
Fekete-Győr András írása
Miniszterelnök úr! „Testen, csöcs alatt, bordán... Akkor összeroskad és elhallgat.” Ezt a tanácsot az ön újdonsült...Fekete-Győr András írása
Miniszterelnök úr! „Testen, csöcs alatt, bordán... Akkor összeroskad és elhallgat.” Ezt a tanácsot az ön újdonsült cimborája, Dopeman adta nevetgélve egy közismert erőszaktevőnek, VV Cristofelnek. Annak az „embernek”, aki úgy összeverte a barátnőjét, hogy a lánynak beszakadt a dobhártyája, és agyrázkódást szenvedett.
Elgondolkodott már valaha azon, mit élhetnek át azok a nők, akik rettegve várják a következő ütést? Mit érezhetnek akkor, amikor a földön fekve már csak a fájdalom maradt, és a bénító félelem, hogy vajon élve kikerülnek-e ebből a helyzetből? Ön, aki annyit beszél a család és a gyermekek védelméről, el tudja képzelni ezt a rettegést? Érdekli egyáltalán?
Családapaként, férjként, nagypapaként hogyan képes tükörbe nézni úgy, hogy közben egy olyan emberrel alapít „polgári kört”, aki gúnyt űz a nők elleni erőszakból, és azt viccesnek találja?
Miniszterelnök úr: a politika világa sajnos gyakran rideg és kegyetlen. Mindketten tudjuk ezt. De én hinni akarom, hogy létezik valami, ami túlmutat a politikai csatározásokon és a napi érdekeken. Valami, ami emberi, ami alapvető, amiben mindannyiunknak egyet kellene értenie.
Ez az alap az emberség. Egy vörös vonal, amit soha, senkinek nem szabadna átlépnie, semmilyen vélt vagy valós politikai haszonért cserébe.
Tényleg nem érti, milyen üzenetet közvetít, ha Magyarország miniszterelnökeként kezet ráz egy olyan emberrel, aki erőszakról és nőkkel szembeni brutalitásról büszkén és nevetgélve rappel? Vagy pontosan érti, csak már nem érdekli?
Gondolt-e arra, mit üzen ez annak a nőnek, aki éppen most gondolkodik azon, hogy feljelentse-e a bántalmazóját, vagy inkább csendben maradjon, mert úgyis hiába kérne segítséget?
Mit üzen ez annak a gyermeknek, aki minden éjjel azt hallja, ahogy az apja bántalmazza az édesanyját, és nem érti, miért nem érkezik senki, aki segítene?
Mit üzen ez annak a több ezer áldozatnak, akik nap mint nap abban a reményben ébrednek, hogy talán egyszer igazságot kapnak, de csak azt látják, hogy az ország vezetője egy nőket nyíltan megvető figurát választ politikai szövetségeséül?
Mekkora bőr kell eleve ahhoz, miniszterelnök úr, hogy a kegyelmi ügy árnyékában, a családja bicskei érintettségét ismerve egy kiskorúak megrontásával hencegő figurát állítson maga mellé, követendő példaként állítva őt Magyarországnak?
Tényleg nem maradt már semmi, ami szent lenne önnek? Nincs már olyan vörös vonal, amit ne lépne át a hatalomért?
A politika egy dolog, miniszterelnök úr. Pártok jönnek és mennek, a hatalom forgandó. De a tettek örökre megmaradnak. Aki egyedül marad az elvei nélkül, az a nap végén mindent elveszít. Ön legkésőbb jövő év április 12-én.
Mutass többet
Tarjányi Péter írása
Valami nem passzol…
Nem haragszom. Nem ítélkezem.
Nem gondolom, hogy az ember ne változhatna meg.
Dopeman is megváltozhatott...Tarjányi Péter írása
Valami nem passzol…
Nem haragszom. Nem ítélkezem.
Nem gondolom, hogy az ember ne változhatna meg.
Dopeman is megváltozhatott.
Miért ne?
És egy miniszterelnök is mondhatja: „Megbocsátok.”
Miért ne?
De ez az egész, valahogy nem passzol.
Nem az arcokkal van bajom.
Hanem azzal, amit ez a helyzet sugall.
Mintha most már bármi beleférne.
Mintha nem lenne múlt, nem lenne következmény.
Mintha a megbocsátás nem belső tett lenne, nem belső indíttatás, hanem politikai eszköz.
Mintha nem számítana, mit tettél, csak az, hogy KINEK VAGY HASZNOS MA…
Ez zavar.
Mert én hiszek a változásban, a jóvátételben, a kiengesztelődésben.
TÉNYLEG!
De az nem így néz ki.Nem kamerák előtt. Nem PR beszélgetésként.
Hanem csendben.
Idővel. Tiszta szándékkal.
És most ez az egész…
Túl sima. Túl gyors.
Túl kényelmes mindenkinek.
Nekem meg nem az a dolgom, hogy ezt elhiggyem.
Hanem hogy észrevegyem:
valami itt nem stimmel.
NAGYON NEM STIMMEL..
Mutass többet
" Mészáros Lőrincnek van egy cége, melyben egyetlen egy fizikai munkás sincs, ám a megbízások teljesítéséhez elengedhetetlen a szakemberek megléte. Lölö..." Mészáros Lőrincnek van egy cége, melyben egyetlen egy fizikai munkás sincs, ám a megbízások teljesítéséhez elengedhetetlen a szakemberek megléte. Lölö cége elnyeri a közpénzes megbízást – ahelyett, hogy több, most alvállalkozóként dolgozó magyar cég nyerné, akik értenek is hozzá és képesek is elvégezni a munkát -, és itt lényegében majdnem véget is ért a szerepe. Annyi még a feladat, hogy lefölözze az elképesztő mértékű nyereséget. A tényleges munkát aztán továbbpasszolja azoknak a cégeknek, akik el is tudják végezni, ám ők lényegében csak filléreket kapnak az eredeti összeghez képest, amiből fejleszteni nem, legfeljebb túlélni tudnak. Már amikor egyáltalán kifizetik őket. " Mutass többet