Felföldi József irása
Rubint Réka érdemkeresztje… és a pillanat, amikor az érdem szó kiüresedik

Államalapítás ünnepén rendre kiosztják az állami...Felföldi József irása
Rubint Réka érdemkeresztje… és a pillanat, amikor az érdem szó kiüresedik

Államalapítás ünnepén rendre kiosztják az állami kitüntetéseket. Idén a figyelem középpontjába Rubint Réka került, aki átvehette a Magyar Ezüst Érdemkeresztet. Az indoklás szerint „tömegeket mozgatott meg, egészségesebb életre ösztönzött, és közösséget épített”. Az elismerést Sulyok Tamás köztársasági elnök ítélte meg neki.
Lehet, hogy én látom rosszul, de amikor érdemről beszélünk, nekem nem a jó pénzért árusított fitness-showműsorok, a DVD-sorozatok és a Facebook-posztok ugranak be, hanem az orvos, aki nap mint nap életeket ment. A tanár, aki évtizedek óta a jövő generációját neveli. A kutató, aki új ismeretekkel gazdagítja a világot.
Rubint Réka kétségtelenül sok emberre hatott. Felépítette a saját birodalmát, és kitartó munkával (na meg sok-sok celebkedéssel) ismertté vált. De vajon ez elég-e ahhoz, hogy az állam a „példamutatás” jelképeként tüntesse ki? Nem inkább a kereskedelmi siker, a médiás jelenlét és a hangos marketing áll a háttérben?
A közösségi médiában persze jöttek a gúnyos megjegyzések: „Ha Rékának jár, akkor Győzikének is jár.” És milyen igaz: ha a mérce a népszerűség, akkor tényleg bárki sorra kerülhet, akit sokan követnek és aki elég hangos, vagy van kép a bőrén elviselni azt ami a celeb élettel jár.
Én nem Rubint Rékát bántanám. Ő csak elfogadta az elismerést. A baj nem vele van, hanem azzal a szemlélettel, amely a valódi értéket összemossa a látvánnyal. Így lesz az állami kitüntetésből a celebkultusz újabb kelléke, ahelyett hogy a közjóért végzett munka szimbóluma volna.
És közben azok, akik csendben, reflektorfény nélkül teszik a dolgukat – tanárok, orvosok, kutatók – továbbra sem kapnak semmit. Tőlük várjuk a jövőt, de a valós elismerést más kapja, miközben a felelősség terhe az ő vállukat nyomja.
Furcsa egy világ ez.
Nagyon furcsa! Mutass többet