Fekete-Győr András írása
Miszterelnök úr, remélem, két koktél között méltóztatik arra is szakítani némi időt a horvát napsütésben, hogy...Fekete-Győr András írása
Miszterelnök úr, remélem, két koktél között méltóztatik arra is szakítani némi időt a horvát napsütésben, hogy megérdeklődje Pintér Sándor kollégájánál, hogyan fordulhatott elő az, hogy a gyermekvédelminek nevezett rendszerük süketnek és vaknak bizonyult, amikor egy 22 hónapos kislány életét kellett volna megmenteni?

Hétfőn reggel egy kislány eltűnt az otthonából Miskén. Rendőrök, polgárőrök, speciális keresők és önkéntesek százai keresték órákon át, de már csak a holttestét találták meg a helyi focipálya mellett, egy pokrócba csavarva. A gyilkossággal az anya új élettársát gyanúsítják.

A család nem volt ismeretlen a hatóságok előtt. Tavaly novemberben egy buszon hívták rájuk a rendőrséget, mert a szülők ütötték és rángatták a gyerekeket, a bejelentő szerint a kislány arcán lila folt volt látható. Idén januárban a miskei körzeti megbízott ment ki egy hangos családi veszekedés miatt, ami után a rendőrség hivatalos jelzéssel élt a gyermekjóléti szolgálat felé.

Pintér Sándor belügyminiszter azonnali magyarázattal tartozik: történt-e bármi a hivatalos jelzés után? Volt-e a gyermekjóléti szolgálatnak egyáltalán kapacitása, erőforrása, vagy akár csak szándéka, hogy érdemben foglalkozzon a családdal? Vagy ez az eset is csak egy újabb tragikus bizonyítéka annak, hogy a hangzatos propagandával ellentétben a magyar gyermekvédelmi rendszer valójában romokban hever?

Romokban, mert a jelzőrendszer csak egy üres szólam abban az országban, ahol a szociális munkások és a gyermekvédelmi szakemberek megalázó bérekért próbálnak emberfeletti munkát végezni.

Romokban, mert nincs elég ember, aki egyáltalán érdemben tudna foglalkozni a beérkező jelzésekkel, a meglévők pedig beleroskadnak a terhekbe vagy elhagyják a pályát.

Romokban, mert milliárdok jutnak gyűlöletkeltő plakátokra „gyermekvédelem” címszóval, de a valódi védelemre, a terepen dolgozókra, a krízisotthonokra már nem marad pénz.

A rendőrség közleménye szerint a buszos esetnél azért nem történt érdemi intézkedés, mert „a bejelentőn kívül senki nem jelezte, hogy bántalmazták volna bármelyik gyereket”, a szülők pedig azzal magyarázták a helyzetet, hogy csak feszültek voltak, mert a kislánynak „jön a foga”. A januári családi veszekedésről a rendőrség azt mondja, „ekkor sem merült fel, hogy bárki is bántalmazta volna a gyerekeket”, de „ettől függetlenül az eset után a rendőrök jelzéssel éltek a gyermekjóléti szolgálatnak”.

Ez az érvelés azért abszurd és elfogadhatatlan, mert leleplezi a rendszer teljes csődjét. A két bejelentésnek ugyanis egyértelmű jelzésnek kellett volna lennie, hogy a gyermekek veszélyeztetett környezetben élnek. Egy működő gyermekvédelem nem vár passzívan, ölbe tett kézzel a következő segélykiáltásra. Hanem proaktívan cselekszik: a családot szoros felügyelet alá helyezi, a körülményeket pedig érdemben kivizsgálja.

Az önök rendszere azonban nem ezt tette. Csak várt. És a néma tehetetlenségben egy kislány végül meghalt.

Miniszterelnök úr: ez a tragédia nem a véletlen műve. Ez annak a politikának a borzalmas és egyenes ágú következménye, amely a látszattal és a propagandával törődik, de a valósággal nem.

Ön és Pintér Sándor azonnali magyarázattal tartozik, hogy miért hagytak ismét cserben egy gyermeket, miközben a saját rendszerük jelzései alapján pontosan tudniuk kellett volna, hogy a biztonsága veszélyben van. Mutass többet