Most először nem háborúról vitázik Amerika és Európa.
Hanem arról, ki szólhat bele a másik belügyeibe.

Az történt, hogy Donald Trump új...Most először nem háborúról vitázik Amerika és Európa.
Hanem arról, ki szólhat bele a másik belügyeibe.

Az történt, hogy Donald Trump új nemzetbiztonsági stratégiát hirdetett,
és ebben nem külső ellenséget nevezett meg, hanem Európát kezdte minősíteni.

Azt üzente:
Európa rossz irányba megy,
és az Egyesült Államok nem marad semleges, ha ez így folytatódik.

Erre az Európai Tanács elnöke most nyíltan visszaszólt:
„Szövetséges nem fenyeget szövetségest.
Szövetséges nem avatkozik be más szövetséges politikai rendjébe.”

Ez ritka mondat.
És súlyos.

Mert eddig az volt a hallgatólagos szabály, hogy a nyugati világon belül nem kérdőjelezzük meg egymás rendszerét.
Most ez megtörtént.

Ez nem diplomáciai stílushiba.
Ez hatalmi határátlépés.

Amerika azt mondja: a szövetség nem jelent feltétlen elfogadást.

Európa azt válaszolja:
a szövetség nem ad jogot beleszólásra.

És itt jön a kényelmetlen kérdés, amit sokan feltesznek: akkor Orbán Viktor mindent jól látott?

Nem.

Orbán Viktor jól érzékelte, hogy a nagyhatalmak visszatérnek a nyílt befolyásgyakorláshoz.
De rossz választ adott rá.

Mert ami most történik, az pontosan az, amitől egy közepes országot védeni kellene: hogy mások mondják meg, milyen legyen a belső rendje.

És ez ellen nem az a megoldás,
hogy mi is elkezdünk beavatkozni mások dolgába,vagy tapsolunk, amikor egy nagyhatalom megteszi ezt a szövetségeseinkkel…

A válasz erre az, hogy
erős, önálló, vitaképes országot építünk, amit nem lehet így megfenyegetni és együttműködünk a társainkkal.

Most nem Amerika a téma.
Nem Trump a téma.
Sőt nem is Orbán a téma.

Hanem az a kérdés, hogy hol húzódik a határ szövetség és alárendeltség között.

Európa most először mondta ki:
eddig és ne tovább.

És aki ezt nem érti, az nem fogja érteni a következő konfliktust sem.

Pedig már zajlik a világban rengeteg.

Ha megosztod a posztom megköszönöm. Mutass többet