Anton zsidó származású volt, és Németország egyik leghíresebb pékségének tulajdonosaként vált ismertté. Amikor megkérdezték tőle, hogyan élte túl a...Anton zsidó származású volt, és Németország egyik leghíresebb pékségének tulajdonosaként vált ismertté. Amikor megkérdezték tőle, hogyan élte túl a holokauszt borzalmait, mindig elmesélte ezt a történetet:

*„Tudod, miért vagyok még ma is életben?
Amikor fiatal kamasz voltam, a nácik felszállítottak minket egy Auschwitzba tartó vonatra. Egész nap étlen-szomjan, meleg ruha nélkül utaztunk. Kint sűrűn hullott a hó, a hideg elviselhetetlen volt. A halál ott ólálkodott a vagon minden sarkában.

Mellettem egy idős ember ült, reszketve, didergőn, a fagyhalál szélén. Én magam is majd megdermedtem, mégis újra és újra megfogtam a kezét, dörzsöltem az arcát, a lábát. Egész éjjel átölelve tartottam, beszéltem hozzá, biztattam, hogy ne adja fel.

Amikor felkelt a nap, szívszorító látvány fogadott: mindenki más megfagyott a vagonban. Egyedül mi ketten maradtunk életben – ő és én.

Ő azért élte túl, mert én melegítettem.
Én pedig azért, mert őt életben tartottam.”*

Ánton mindig így vonta le a tanulságot:
„A túlélés titka, hogy felmelegítsük mások szívét. Amikor meleget adsz, visszakapod. Ha segítesz valakinek élni… önmagadat is élteted.” Mutass többet