Amikor Ralph Fiennes 1992-ben belépett Schindler listája meghallgatására,...

Amikor Ralph Fiennes 1992-ben belépett Schindler listája meghallgatására, senki sem sejtette, mi fog történni – legkevésbé Steven Spielberg.

Fiennes, a klasszikus színházban képzett brit színész, lágy hanggal és kimért modorral, egyáltalán nem tűnt fenyegetőnek.
De amikor elkezdte játszani Amon Goeth náci parancsnokot, valami megváltozott.
A légzése lelassult, a tekintete megfagyott, és csend borult a terembe.

Amikor befejezte, Spielberg nem tapsolt. Egyszerűen kiment.
Néhány perccel később visszatért, sápadtan, és csak annyit mondott:
„Azt hiszem, most találkoztam a gonosszal.”

Fiennes nem akarta a szerepet.
„Féltem tőle” – vallotta be évekkel később. – „Nem akartam abban az emberben élni.”
Spielberg azonban meglátott benne valamit: egy nyugtalanító nyugalmat – a csendet, amelyet a kegyetlenség előz meg.
A forgatás alatt Ralph a kamerán kívül is viselte az egyenruhát.
Nem hiúságból, hanem mert „érezni akarta a súlyát, a rútságát.”
Azok a holokauszttúlélők, akik ellátogattak a forgatásra, kerülték őt.
Egy nő sírva fakadt, amikor meglátta:
„Nem te vagy az… ő az. Túl hasonlítasz rá.”

Az alakítása mesteri volt.
De nyomokat hagyott benne.
„Undorított, milyen könnyen előjöhet a kegyetlenség” – mondta. – „Évekig velem maradt.”
Hollywood megpróbálta a kifinomult gonosz szerepeibe skatulyázni, de ő ellenállt.
„A titok az egyetlen hatalom, ami egy színésznek megmarad.”
Így ugrált a szörnytől a szerelmesig, a költőtől a gyilkosig, a kémig, a papig.

Aztán jött Voldemort nagyúr.
Először nevetett az ajánlaton: „Nem szeretem a fantasyt.”
Csak akkor fogadta el, amikor rájött, hogyan teheti igazivá:
„Nem akartam karikatúrát. Azt akartam, hogy olyan legyen, mintha a halál megtanult volna járni.”
Kígyókat tanulmányozott, hogy elsajátítsa mozdulataikat, és úgy beszélt, mintha üvegen keresztül lélegezne.
Daniel Radcliffe ezt mondta:
„Amikor Ralph belépett a díszletbe, nem volt szükség különleges effektekre – a levegő egyszerűen megfagyott.”
A kamera mögött Fiennes épp az ellentéte a szerepeinek.
Verseket ír, kerüli a telefonokat, és a csendet keresi.
„A hírnév zaj. Én a csendet szeretem.”

Ralph Fiennes nem a gonoszt játssza el.
Darabokra szedi, megérti, és emberi formában adja vissza a közönségnek.
Mert az igazi borzalom – ahogy ő is megmutatta –
nem kiabál.
Suttog.

Amikor Ralph Fiennes 1992-ben belépett Schindler listája meghallgatására, senki sem sejtette, mi fog történni – legkevésbé Steven Spielberg... Mutass többet

Amikor Ralph Fiennes 1992-ben belépett Schindler listája meghallgatására, senki sem sejtette, mi fog történni – legkevésbé Steven Spielberg.Fiennes, a klasszikus színházban képzett brit színész, lágy hanggal és kimért modorral, egyáltalán nem tűnt fenyegetőnek.De amikor elkezdte játszani Amon Goeth náci parancsnokot, valami megváltozott.A légzése lelassult, a tekintete megfagyott, és csend borult a terembe.Amikor befejezte, Spielberg nem tapsolt. Egyszerűen kiment.Néhány perccel később visszatért, sápadtan, és csak annyit mondott:„Azt hiszem, most találkoztam a gonosszal.”Fiennes nem akarta a szerepet.„Féltem tőle” – vallotta be évekkel később. – „Nem akartam abban az emberben élni.”Spielberg azonban meglátott benne valamit: egy nyugtalanító nyugalmat – a csendet, amelyet a kegyetlenség előz meg.A forgatás alatt Ralph a kamerán kívül is viselte az egyenruhát.Nem hiúságból, hanem mert „érezni akarta a súlyát, a rútságát.”Azok a holokauszttúlélők, akik ellátogattak a forgatásra, kerülték őt.Egy nő sírva fakadt, amikor meglátta:„Nem te vagy az… ő az. Túl hasonlítasz rá.”Az alakítása mesteri volt.De nyomokat hagyott benne.„Undorított, milyen könnyen előjöhet a kegyetlenség” – mondta. – „Évekig velem maradt.”Hollywood megpróbálta a kifinomult gonosz szerepeibe skatulyázni, de ő ellenállt.„A titok az egyetlen hatalom, ami egy színésznek megmarad.”Így ugrált a szörnytől a szerelmesig, a költőtől a gyilkosig, a kémig, a papig.Aztán jött Voldemort nagyúr.Először nevetett az ajánlaton: „Nem szeretem a fantasyt.”Csak akkor fogadta el, amikor rájött, hogyan teheti igazivá:„Nem akartam karikatúrát. Azt akartam, hogy olyan legyen, mintha a halál megtanult volna járni.”Kígyókat tanulmányozott, hogy elsajátítsa mozdulataikat, és úgy beszélt, mintha üvegen keresztül lélegezne.Daniel Radcliffe ezt mondta:„Amikor Ralph belépett a díszletbe, nem volt szükség különleges effektekre – a levegő egyszerűen megfagyott.”A kamera mögött Fiennes épp az ellentéte a szerepeinek.Verseket ír, kerüli a telefonokat, és a csendet keresi.„A hírnév zaj. Én a csendet szeretem.”Ralph Fiennes nem a gonoszt játssza el.Darabokra szedi, megérti, és emberi formában adja vissza a közönségnek.Mert az igazi borzalom – ahogy ő is megmutatta –nem kiabál.Suttog.

Bezár

Jelentkezz be, vagy regisztrálj!