„Mielőtt színész lettem volna… hamis parfümöket árultam az utcán. Csak hogy legyen mit ennem.”

Munkáscsaládban nőttem fel Angliában.
Nem voltak...„Mielőtt színész lettem volna… hamis parfümöket árultam az utcán. Csak hogy legyen mit ennem.”

Munkáscsaládban nőttem fel Angliában.
Nem voltak kapcsolataim. Nem volt előnyöm. Nem volt rövidebb út.
Fiatalon nem a reflektorfényről álmodtam, hanem a vízről: profi műugró voltam.
A brit válogatottban versenyeztem.

De soha nem jutottam el az olimpiára.
Amíg mások az érmeket ünnepelték, én hazamentem – csalódottan, üres zsebbel.

Boldogulnom kellett. Túlélni.
Amit csak tudtam, árultam: hamis parfümöket, utánzat órákat, apró kacatokat London piacain.
Nap mint nap alkudoztam, az emberek szemébe néztem, olvastam bennük.
Anélkül, hogy tudtam volna, a legkeményebb színészetet tanultam: az életét.

Idővel jó lettem benne.
Hihető. Meggyőző.
És éppen ez a képesség változtatott meg mindent.

Modellként dolgoztam, amikor megismerkedtem Guy Ritchie-vel.
Lehetőséget adott. De nem egy szokványos meghallgatást:
improvizálnom kellett, eladnom neki valamit.
Pont úgy, ahogy az utcán tettem.

Eladtam neki egy hazugságot.
Olyan jól… hogy megkaptam a szerepet a Snatch-ben.
Azon a napon született meg a karrierem.

De semmi sem volt könnyű.
Nem jártam színiiskolába.
Nem Hollywoodból jöttem.
Nem volt címlapra való arcom.
Csak széles vállaim voltak, kérges kezeim, és az éhség,
amit csak az ismer, aki megtapasztalta az utcát.

Ma akciófilmekben látsz.
De minden szerepemben ott él egy férfi,
aki csendben tanult meg újra felállni.
Aki összeszorította a fogát.
Aki soha nem kapott mást, csak a saját történetét.

A tehetség néha nem iskolában születik.
De ha az igazságodból fakad…
a világ megérzi.
És felismeri.

Jason Statham

Az angol színész életútja ihlette,
aki a túlélést művészetté formálta. Mutass többet