Érdekes ez a magyar mentalitás. Szerintem nincs a világon egyetlen másik nemzet sem, amely ennyire vágyna mások elismerésére, amely ennyire szeretné...Érdekes ez a magyar mentalitás. Szerintem nincs a világon egyetlen másik nemzet sem, amely ennyire vágyna mások elismerésére, amely ennyire szeretné kifelé, mindenki másnak mutatni a saját fontosságát és nagyságát.

Űrállomást akarunk építeni. Meg cirka 40 milliárd forint közpénz elégetésével embert vittünk az űrbe. Miközben az ország jelentős részében nem lehet tömegközlekedéssel eljutni A-ból B-be. De nem egyedi eset ez. Büszkék vagyunk arra a néhány kiváló sportolónkra, akik olimpiát nyernek, miközben a magyar lakosság többségének egészségi állapota kritikus, és arra sem vagyunk képesek, hogy legalább minden gyerek számára tudjunk biztosítani megfelelő testnevelést, tornacsarnokokban meg uszodákban.

Az a nemzet vagyunk, amelyik Marlboros dobozból szívja a legócskább sodort cigarettát. Az, ahol a németből behozott, 650 ezret futott, kerregő-füstölgő BMW áll az omladozó ház udvarán. Az, amelyik erőn felül akar kifelé mutatni, emiatt ha vendégek jönnek, a teljes fizetését elkölti hat fajta üdítőre, nyolc fajta whiskey-re, tizenöt fajta sörre, és főz huszonhat fajta kaját. Az, amelyik Provident-hitelre vesz lapostévét. Meg karácsonyi ajándékot.

Miért lenne más a kormányunk akkor? Hiszen ők is magyarok, ők is ezt a mentalitást hordozzák magukban, nagyban. Mi Trump elnök úrral akarunk találkozni, meg űrállomást akarunk építeni, meg olimpiát rendezni, világbajnokságot, tízezret, százat, ezeret, és valamiféle nem létező, soha nem létezett nagyságról ábrándozunk, miközben a legalapvetőbb állami feladatokat sem vagyunk képesek ellátni. A háziorvosi praxisok 15 százaléka betöltetlen, a vasút nem jár, az egészségügy romokban, emberek milliói élnek mélyszegénységben, de nekünk űrállomás kell. Miközben az állam azt sem tudja biztosítani, hogy a kerekesszékes honfitársaink az egyik állomásról eljuthassanak a másikra.

Pont, mint az egyszeri proletár, aki hitelből vesz magának autót, hogy villogjon vele, meg last minute utazást, miközben a gyereknek az osztálypénz nincs befizetve, és az áramszámlával is háromhavi elmaradása van. Emögött viszont ott van az a pszichológia, hogy azzal nehéz a haveronak villogni, hogy „lám, én most is befizettem a számlákat, a gyereknek is tudtam venni új cipőt”, hiszen ennek teljesen normálisnak kellene lennie. Könnyebb villogni egy új autóval, tévével, utazással. Akkor is, ha hitelre történik. Azt majd mások nem látják úgyse.

Ilyen a kormány is. Nehéz lenne azzal villogni, hogy lám, a vonat időben megérkezett, kényelmes és gyors volt. Vagy azzal, hogy minden településen van háziorvos. Hiszen ezek alapvető dolgok ott, ahol az állam működik. Mondhatni, ez az elvárható minimum. Ehelyett a kormány megpróbál azzal villogni, hogy űrállomást építenek, meg a világ vezető politikusaival paroláznak. Miközben belül rohad minden.

Íme a legtipikusabb kép: 200 milliárdos csili-vili stadion, és a rozoga, 60 éves HÉV. Mutass többet