Amikor Liam Neeson elfogadta Oskar Schindler szerepét Steven Spielberg Schindler listája (1993) című filmjében, senki sem sejthette, hogy ez a film...Amikor Liam Neeson elfogadta Oskar Schindler szerepét Steven Spielberg Schindler listája (1993) című filmjében, senki sem sejthette, hogy ez a film mennyire meg fogja változtatni a filmtörténelmet — és az ő életét is.
Spielberg nem választotta ki azonnal. Először Harrison Ford jutott eszébe, aki azonban visszautasította, mert attól tartott, hogy a híressége elvonná a figyelmet a film üzenetéről. Ezután Kevin Costner és Mel Gibson is szóba került… mígnem Spielberg megnézte Neeson próbafelvételét.
A felvétel nyers volt, mégis intenzív, tele érzelemmel és igazsággal. Abban a tekintetben Spielberg meglátott valamit, amit egyetlen másik színész sem tudott megmutatni: erőt, törékenységet és mély emberséget.

Akkoriban Neeson még nem volt sztár. Színházból és kisebb filmszerepekből érkezett. De azon a napon, Spielberg előtt, minden megváltozott.
Ez a bizalom az egyik legmegrázóbb és legerőteljesebb alakítássá érett a 20. században.

A film egy német üzletember igaz történetét meséli el, aki a Holokauszt idején több mint 1200 zsidót mentett meg azzal, hogy alkalmazta őket a saját gyáraiban.
Neeson egy ellentmondásos embert keltett életre: egy opportunistát, aki a rezsim révén gazdagodott meg, ám a borzalmak láttán felfedezte magában a lelkiismeretet, amely mindent megváltoztatott.

A film egyik legemlékezetesebb jelenete a piros kabátos kislányé.
Schindler távolról figyeli a krakkói gettó felszámolását: az erőszakot, a káoszt, a szenvedést. És ekkor, a fekete-fehér tömegben, feltűnik ő — egy kislány, aki piros kabátban egyedül sétál.
Ez az egyetlen színes részlet az egész filmben.
Egy apró darabka ártatlanság az őrület közepén — a pillanat, amikor Schindler megérti, hogy többé nem maradhat tétlen szemlélő.

Neeson lenyűgöző finomsággal építette fel karaktere átalakulását: nem teátrális gesztusokkal, hanem a tekintetével, a csendekkel, a megtörő hangjával.
A közönyös, számító férfiból olyan emberré válik, aki képes együttérzésre, fájdalomra, bűntudatra.

A végső jelenetben, amikor sírva mondja:
„Még egyet megmenthettem volna…”
— már nem csupán Schindler szólal meg, hanem maga Neeson, akit valóságosan is megérintett a történet súlya.

Később elárulta, hogy ezt a jelenetet leforgatni érzelmileg szinte elviselhetetlen volt.
Ezzel a szereppel Liam Neeson nemcsak egy hőst alakított.
Arcot, lelket és csendet adott neki.

És a Holokauszt legsötétebb pillanatai közepette megmutatta a legnehezebben felfedezhető fényt:
azt, ami a bűnbánatból, az együttérzésből és a változtatni akarásból születik.

Egy színész, egy film, egy örök igazság:
még a történelem legsötétebb óráiban is a remény a legtörékenyebb, legesendőbb emberekből fakadhat. Mutass többet